Érdeklődés

Látszólag egyszerű, nyílt tartás, mégis kifejezőbb, mint első pillanatban
hinnénk. A kissé döntött felsőtest és a megemelt fej csábító szándékról
árulkodik. A szolidan széttett lábak sem éppen nőiesek, még nadrágban sem. Ezt a férfias keménységet a kar tartása ellensúlyozza: a combon támaszkodó könyök és az érintkező kezek védekezést jelentenek. Összességében: a póz a beszélgetőtárs iránt érdeklődést bizonyítja.

Magabiztosság

Az egyenes tartás, kissé terpesztett lábakkal a legjobb, ha valaki a
magabiztosságát akarja kifejezni. Minél távolabb kerülnek egymástól a bokák, az álláspont annál egyértelműbb. Ha a testsúly a jobb lábra nehezedik, a bal agyfélteke dolgozik erőteljesebben.
Az egyidejűleg jobbra hajlított fej és az összekulcsolt karok várakozást
sejtetnek – továbbá jelzik a beszélgetőpartnerben vagy az elhangzottakban való kételkedést.

Nyugtalanság

Aki nem akar hosszasan időzni valahol, csak a szék első negyedét foglalja el, ezzel is jelezve, hogy hamarosan feláll. Az előre döntött felsőtest, a combokra támaszkodó kéz és az elfordított arc úgyszintén mutatja: most már elég, menni akarok!
Az egymásra helyezett lábak, az összepréselődő combok szorongásról
árulkodnak. Ha az átvetett lábat még be is akasztja a támaszkodó mögé, azt sugallja vele, hogy minden probléma dacára, nem szeretne változtatni a helyzetén. Összességében: bizonytalanság és félelem az úr. Minél távolabb van egy testrész az agytól, önkéntelen mozgása annál kevésbé befolyásolható. Az izgatottság leggyakoribb jele a lábbal való dobolás. A “fékező láb” elutasítást, félbeszakítást próbál kifejezésre juttatni. Ha a lábak a sarkon támaszkodnak, az illető nyugodt, laza perceiben van.

Vonzódás

A jobbra hajtott fej jelzi, hogy az illető bal fülével akarja hallani a mondanivalót. Az így érkező információk először a jobb féltekébe jutnak. Mivel nem itt található a beszédközpont, a szavak hosszabb úton kerülnek vissza a baloldalra. A testtartás, akárcsak az érdeklődő szemek türelmet sugároznak. 
Az összevont kar- és kéztartás önimádatról tanúskodik, de védekező barikádként is értékelhető. A balra hajló fej fölerősíti a félénk, csábító hatást. Az illető szeret bírálni, egyébként érdeklődő.

Őszinteség

Minél nagyobbra nyílik a száj, annál őszintébbnek hat a nevetés. Ezt
hangsúlyozzák a sugárzó szemek és a felhúzott szemöldök is. Ahogy önkéntelenül a nyakához kap, az viszont már a meglepetés jele.
A függőleges homlokránc erőlködést, összpontosítást láttat. A szemek
egyetlen pontra merednek, még a száj is dolgozik (tollharapdálás) – erőfeszítés ez a javából.
A szemöldök felhúzása őszinte válasz valamely ijesztő vagy különleges
eseményre. Ha a fej előrehajlik, az ujjak vagy az egész kéz a száj elé kerül – az illető visszatartja átgondolatlan, ösztönös kitöréseit.

Elfordulás

A szinte rezzenéstelen arc részvétlenséget tükröz. Ezt erősíti a váll fölötti
szúrós pillantás. Alighanem rosszall valamit, s megvetésével akar büntetni.

Árulkodó kezek

Gyerekes gesztus a hüvelykujj rágcsálása. Gyakran csinálják felnőttek is, ha feszültségüket akarják levezetni. A pózt lehetne egyszerűen a zavartság jelének is tulajdonítani. Ha azonban éppen vita zajlik: az illető a másik orra alá akar dörgölni valamit. Aki beszéd közben szája elé teszi a kezét, meg akarja akadályozni, hogy valami meggondolatlant mondjon. Ha ezalatt a könyökén támaszkodik, és álla a tenyerében nyugszik, valószínűleg elgondolkozott - vagy egyszerűen fáradt.
Az összekulcsolt kéz: biztos barikád. A kinyújtott mutatóujj közeli támadást sejtet. Lehajtott fejjel együtt: dühös töprengés jele.